Kitűnőek az óvodáink és az iskoláink

– Mik a tapasztalatai, az önkormányzati választás óta eltelt egy évben javult a munka minősége a képviselő-testületben?
– Változók a tapasztalataim, vannak még negatív jelenségek, de alapvetően pozitívnak tekinthető a képviselő-testületi munka. Még mindig vannak azonban olyanok a testületben, akik a kommunikációjukban elfogadhatatlan stílust engednek meg maguknak, pedig a Budafok-Tétény működéséhez szükséges együttműködés megvan, és a képviselők többsége ezt megfelelően is értékeli. Értem, hogy a nagypolitikában sajnos az udvariatlan, személyeskedő, nem megfelelő stílus hozza meg a népszerűséget, de az önkormányzatiság nem erről szól. Együttműködésre vagyunk ítélve, nem szabad hagynunk, hogy ez a stílus és mentalitás a munka minőségét is befolyásolja. Szerencsére kialakult az a kör, amelyik ezt is megérti.

– Mennyire befolyásolja ezt a közelgő országgyűlési választás?
– Sajnos várhatóan legalább fél évig még sújtani fog bennünket, hogy sokan az országgyűlési kampányukat megpróbálják áthozni a kerületi munkába, ahol annak nincs helye. Mindig próbálom az „élni és élni hagyni” elvet követni, de a kompromisszum lehetőségei sem korlátlanok. Tudni kell, hogy hol van az a pont, ameddig az ember még megfontolt és bölcs maradhat, és honnan kezdődik az elvtelen meghunyászkodás. Nem könnyű ezt a határt megtalálni.

– Úgy érzi, hogy az országos szinten tapasztalható gyűlöletkeltés átszivárog az önkormányzati munkába is?
– Ez sajnos érzékelhető. A kerületi képviselő-testületben ugyanis többen is érdekeltek lehetnek az országgyűlési választáson jelöltként. Legalább ketten, de akár öten is megmérettethetik magukat a választáson, a későbbi politikai alkuktól függően.

– Úgy tűnik, hogy az ellenzéki támadások középpontjában jelenleg a kerületi oktatás helyzete áll. Vizsgálóbizottságot állíttattak fel az óvodai gyermekvédelmi jelzőrendszer vizsgálatára, egy képviselő pedig folyamatosan támadja az iskolai menzákra ételt szállító társaságot. Mi az igazság ezekből a kritikákból?
– Minden ilyen típusú kritikának van valamilyen alapja. Hogy ez valós tényeken alapul, vagy félrevezetéseken, az más kérdés. Van, hogy mások vezetnek félre jó szándékú képviselőt, és van, hogy a képviselő keres olyan témákat, amelyekkel mesterséges botrányt lehet kelteni a médiában. Tartok tőle, hogy nem egy-egy probléma megoldása a cél, hanem olyan ügyek keresése, amelyekkel kellemetlenségeket tudnak okozni. Persze az ókori rómaiakkal szólva az is igaz, hogy „aki kimegy fórumra, annak megtépik a tógáját”, vagyis aki politikus lesz, annak ezt tűrni, vállalni kell. A kerületi oktatási, egészségügyi, szociális és más intézmények vezetői azonban nem erre szerződtek, hanem arra, hogy a legjobb tudásuk szerint az embereknek, a gyermekeknek a legtöbb segítséget adják meg a mindennapi életükhöz. Ezért, ha a politikusok elkezdik támadni az intézményeket, intézményvezetőket, olyan érzést keltenek bennük, hogy veszélyben vannak, pedig valójában azért támadják őket, hogy rosszabb színben tudjanak bemutatni más politikusokat, például engem. Mivel nem találnak fogást rajtam, elkezdik a kerületnek dolgozó szakembereket vegzálni, mert azt gondolják, hogy a kiválasztásuknál számított a lojalitás. Soha nem kérdeztem egyetlen vezetőtől sem, milyenek a politikai nézetei, csak a szaktudásuk döntött a kinevezéseknél. Mindenki lecserélhető, de azért nem fogunk leváltani senkit, mert nemtelen politikai támadásoknak van kitéve.

– Egyébként milyen a kerületi óvodák, iskolák helyzete?
– Kiválóak az iskoláink és az óvodáink. Az iskoláinkat is támogatjuk, ahogy tudjuk, bár ebben korlátozottak a lehetőségeink, mert nem mi vagyunk a fenntartók, hanem az állam. A tizennégy önkormányzati fenntartású tagóvodánk is jól működik, bár tagadhatatlan, hogy van pedagógushiány. A nálunk dolgozó pedagógusokra ezért is különösen nagy figyelmet kell fordítanunk, támogatnunk, segítenünk kell a munkájukat, nem szabad őket elbizonytalanítanunk a helyzetükben. Nemrég találkoztam Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsmannal, aki felhívta a figyelmemet arra az országos jelenségre, hogy egyre gyakrabban kerülnek konfliktusba szülők a pedagógusokkal, és ezt egyesek politikai haszonszerzésre használják fel. Ezt nem szabad engednünk azért sem, mert a legtöbb esetben manapság az óvónők, tanítók veszik át a szülők szerepét, ők olvassák a meséket, a mondókákat nekik, ők tanítják meg őket késsel-villával enni. És ha már az étkezésnél tartunk, beszélhetünk a menzáról is. Még nem találkoztam olyan emberrel, aki úgy emlékezne vissza az óvodás, iskolás évekre, hogy „milyen jókat ettem a menzán”, hiszen a mama főztje általában felülmúlhatatlan. Az esetleges gyenge minőségre viszont nem adhat magyarázatot az, hogy milyen előírások terhelnek egy szolgáltatót, de nem kérhetők számon rajtuk a házias ízek sem. Könnyen meg lehet tehát támadni a menzacégeket, de utánuk jobbat találni sokkal nehezebb. Ez egy nagyon drága műfaj, több mint kétmilliárdot költünk szociális és gyermekélelmezésre, ez nagyjából a tíz százaléka a kerület teljes éves költségvetésének. Ez a menzaköltségeknek az a része, amit a szülőknek nem kell kifizetni, vagyis amit a közösség tesz hozzá a szolgáltatás árához. Tudomásul kell venni, hogy az anyagi lehetőségeink végesek, de úgy gondolom, hogy ebből az összegből megpróbáljuk a lehető legjobbat kihozni. Nem a szolgáltatóváltás a megoldás, hanem az a kontrollrendszer, amit jelenleg is működtetünk. A szülőknek lehetőségük van ellenőrizni a minőséget, kóstolásra jelentkezni, ahogyan a képviselőknek is – ebben pedig kérjük is a segítségüket. Azt is fontos megjegyezni, hogy nálunk a térítési díjjal csak a nyersanyag egy részét fizetik ki a szülők, és a gyermekek csaknem ötven százaléka kap ebből is valamilyen kedvezményt, vagy teljes mentességet. Amikor tehát egy szülő fizet napi háromszori étkezésért ezer forintot, mi azért négyezret fizetünk a szolgáltatónak. Ezért is tartom ocsmányságnak, amikor egy politikus azzal házal, hogy küldjenek neki fotókat arról, megint milyen rossz ételt kellett elfogyasztania a gyereküknek a menzán, hogy ezt a saját politikai karrierjének egyengetésére használja fel. Azt nem tudom állítani, vagy megígérni, hogy mindig mindenkinek ízlik majd az étel a menzán, de azt igen, hogy a jogszabályoknak megfelel. Azon is dolgozunk, hogy hamarosan minden intézményünkben több ételből választhassanak a gyerekek. A rendszert kipróbáltuk, nagyon tetszett a kísérletben részt vevőknek és a szülőknek is, de másfélszer többe kerül, mint a mostani menza. Az új rendszer bevezetéséről a képviselő-testületnek kell majd dönteni, illetve meg kell teremteni ennek a műszaki feltételeit az intézményeinkben, de szerintem ez a jövő.

– Milyen a kerületi egészségügyi ellátás? Megoldotta-e a mindenhol tapasztalható szakorvoshiányt az új ügyeleti rendszer?
– Ha az embernek szakorvoshoz kell menni, nagyjából három választása van jelenleg: mehet magánorvoshoz, ami sokba kerül. Mehet a kerületi szakorvoshoz, akiben adott esetben jobban megbízik, mert régóta ismeri, de itt előfordulhat a hosszabb várakozási idő, hiszen mindenkit kötelesek fogadni, bárhol is él az országban. Ha pedig sürgősen szeretne ellátásban részesülni, akkor oda jelentkezik be, ahol először tudják fogadni. A szakrendelő működéséhez az önkormányzat úgy tud hozzájárulni, hogy műszakilag méltó állapotba hozza. A mi szakorvosi rendelőnk jól felszerelt, európai színvonalú, jók a műszaki körülmények. Valóban jelentkezik azonban nálunk is a szakorvoshiány. Megpróbálunk ezen a helyzeten is változtatni, de ez nehéz feladat. Sikerült előrelépnünk például az orvosi munkát segítő szakszemélyzet létszámában és minőségében, mert nálunk – az óvónőkhöz hasonlóan – ezek a munkavállalók is pluszjuttatást, például szolgálati lakást kaphatnak. A szakrendelő fenntartása és üzemeltetése önként vállalt feladatunk, az elmúlt tíz évben több milliárd forintot költöttünk az intézményre, nagy részben kerületi források, kisebb részben pedig uniós és országos pályázati pénzek felhasználásával. Közel félmilliárd forint önkormányzati támogatást biztosítunk a napi működéshez évente. Fejlesztettük a háziorvosi rendelőket is a jelentős részben magánvállalkozóként praktizáló háziorvosoknak, hogy a költségeiket csökkentsük. Pályázhatnak nálunk eszközbeszerzésre is. Mindegyiküknek van saját hordozható EKG készüléke, és az általuk helyben levett vért külön gépjármű viszi mindennap a központi laborba, hogy a betegeknek minél kevesebbet kelljen várniuk, és hogy csökkentsük a labor leterheltségét. Régi vágya volt a kerületieknek egy éjjel-nappali patikai megnyitása is, mert ilyen csak Budafok-Téténytől messzebb működött. Köszönet illeti azt a vállalkozást, amely megnyitott egy nonstop gyógyszertárat a Háros utca és a Nagytétényi út sarkán, ahol ugyanolyan áron juthatunk hozzá a medicinákhoz, mint máshol, nappali nyitvatartási időben.

– Hamarosan lehet szavazni a kerületi Részvételi Költségvetés javaslataira, ötleteire is. Sok projektötlet érkezett a lakosságtól?
– Százkilencvenhét ötlet érkezett, úgyhogy büszkén mondhatom, hogy nagyon aktív és kreatív a lakosság. Megtörtént az előzetes elbírálás, szeptembertől indul a szavazás, a kerületiek akár hat projektötletre is leadhatják a voksukat. A Részvételi Költségvetést 2019-ben azért indítottuk útjára, hogy jobban megismerjük a kerületiek igényeit, és közvetlen beleszólást biztosítsunk számukra a források elosztásának meghatározásába. Az elmúlt évek sikerei bizonyítják, jó irányba haladunk: büszkék vagyunk a benyújtott javaslatok sokszínűségére, a közös gondolkodásra, de mindenekelőtt a kerületiek évről évre növekvő aktivitására, mely egyértelműen jelzi, hogy mi, budafok-tétényiek hiszünk a közösség erejében.

– Egy lakossági felmérés alapján az itt élők döntő többsége a közlekedést nevezte meg a legnagyobb problémájának. Hogyan sikerülhet javítani Budafok-Tétény közlekedésén, az utak állapotán?
– Ebben van teendője a kerületi és a fővárosi önkormányzatnak, valamint a kormánynak is. Három fő útvonalon, a 6-os főúton, a Nagytétényi úton és a 70-esen lehet megközelíteni, illetve elhagyni a kerületet. Természetes elvárás tehát, hogy ezeknek megfelelő műszaki állapotban legyenek. Ezek az utak, illetve amelyeken a közösségi közlekedés zajlik, a főváros fenntartásában vannak, a többi kerületi fenntartású. Nagyon igyekszünk a kerületi utakat jó karban tartani. Tisztában vagyunk az olyan gondokkal, mint a csapadékvíz-elvezetés problémája. A csapadékvíz-gazdálkodás legkorszerűbb módja a helyben tartás, elindultak ezzel kapcsolatosan pilotprojektjeink (kísérleti fejlesztéseink). A szoborpark környékén, Erdődűlőn például úgy újítottunk fel utakat, hogy a lakossággal együttműködve nem elvezetni kívánjuk a csapadékvizet, hanem helyben, öntözésre hasznosítani. Az ilyen beruházások a kerület több pontján elkezdődnek majd, de a központi csapadékvíz-elvezető csatornahálózatnak a főváros a gazdája. A következő nagy feladat a csapadékvíz-elvezetés megoldása, illetve a helyben kezelés ösztönzése. De visszatérve az utakra, kaptunk állami forrásokat a még meglévő földutak aszfaltozására. Jelenleg a belterületeinken alig van pár száz méter földutunk, a legnagyobb felzúdulás ezzel kapcsolatban azokon a mezőgazdasági területeinken van (például az Óhegyen), amelyeket nagyon szeretnénk belterületbe vonni, hogy utakat építhessünk, de egyelőre nem lehet. Megindultak viszont a tárgyalások a fővárossal arról, hogy mik azok a feltételek, amelyeket teljesítenünk kell ahhoz, hogy a Fővárosi Közgyűlés hajlandó legyen ezeket lakóterületként elismerni. Várostervezőknek kell például eldönteni, hogy dűlők helyett hol lehet utakat építeni, ezekhez hogy lehet a szükséges közműveket telepíteni, hol lesznek helyi intézmények, iskolák, óvodák, orvosi rendelők.

– Nagy sikertörténet viszont, hogy lakossági petícióval elérték a Szabadkai utca felújítását a fővárosnál.
– Valóban, és ezért köszönettel tartozunk a fővárosnak. Sokat vártunk rá, hiszen nagyon rossz állapotban volt az út. A Kocsondi Márk önkormányzati képviselő által elindított és benyújtott petíciónak is köszönhetően a legrosszabb részt most felújítja a Budapest Közút. Mi azzal segítünk, hogy az út melletti járdát és a zöldterületet rendbe rakjuk. Nagy álmunk, hogy a korszerűsítést folytassuk tovább az Áron utcáig, amit a terveink szerint a jövő év elején el is tudunk majd kezdeni. Addig is türelmet szeretnénk kérni a környéken élőktől a felújítással járó kellemetlenségekért.

– Lesz-e felújítás Budafok belvárosában is, ahol egy sétálóutca jellegű, parkosított pihenőövezetet kíván létrehozni az önkormányzat? Elfogadhatják-e az Egészséges Utcák pályázathoz benyújtott agyagokat?
– Jós nem vagyok, de lehet esélyünk. Ez egy olyan típusú pályázat, amelyhez a forrásokat a kormány biztosítja, de a döntésbe bevonja a fővárost is. A döntéshozók akarják is, hogy ez megvalósuljon, legalábbis elismeréssel nyilatkoztak az általunk benyújtott pályázatról. Ha ez megvalósul, akkor a Városház téren az egykori polgármesteri villától egészen a Duna utcáig egységes, forgalomcsökkentett zöldövezet fog kialakulni kerékpárosbarát, izgalmas, élhető terekkel. Addig is folytatjuk a Németh Zoltán alpolgármester nevéhez fűződő „Beton helyett zöldet” programot. A piac melletti szolgáltatóépület környezetében például nagyon sok növényt telepítettek mostanában, és ezt folytatni fogjuk a Savoyai Jenő térnél, a Mária Terézia és a Kossuth Lajos utca szétválásánál lévő területen is.

– Ez azt is jelenti, hogy egyre impozánsabb környezetben fesztiválozhatunk majd szeptember elején.
– Harmincötödik alkalommal rendezzük meg a Budafoki Pezsgő- és Borfesztivált szeptember 5. és 7. között. Budafok-Tétény fejlesztését, elismertetését Budapest Bornegyedeként még Szentkirályi Alexandrával álmodtuk meg, amikor Tarlós István főpolgármester helyettese volt. Ez olyan hagyomány, ami kötelez minket. A borfesztiválon ismét számos családi programunk lesz, a rendezvény nálunk ugyanis nemcsak az italozásról, hanem a közösségi élményről is szól. A hagyományainkhoz híven idén is három fő helyszínen, színpadon, az Oroszlános Udvarban, a Piactéren és a Városház téren várjuk a vendégeket különböző stílusú, kiváló előadók koncertjeivel. De lesznek olyan különleges programok is, mint a Kolonics György-emlékkiállítás a Magdolna Udvarban. Kolóról, kerületünk büszkeségéről, sportiskolánk névadójáról, a többszörös olimpiai bajnok kenusról a Magyar Kajak-Kenu Szövetség rendezett vándorkiállítást, amely most megtekinthető lesz nálunk is a fesztivál idején. Ugyanakkor a külföldön legismertebb magyar borvidék központja, Tokaj lesz a vendégünk, együttműködési megállapodást kötünk a várossal. A rendezvény fővédnöke Koncz Zsófia lesz, a Kulturális és Információs Minisztérium államtitkára, aki szintén megtisztel bennünket a jelenlétével.

– Ön milyen bort fog kóstolni?
– A személyes kedvenceim a vörösborok, de ha olyan kánikula lesz, mint tavaly, a hosszúlépést sem utasítom vissza száraz fehérborból. Különösen embert próbáló a hőség, amikor a Promontorium Borlovagrend tagjaiként teljes ruházatunkban részt veszünk a szüreti felvonulásunkon. Javaslom, hogy minél többen vegyünk részt fesztiválunk ezen szép, reprezentatív eseményén is, de az első pillanatól az utolsóig ajánlok minden programot mindenkinek, amelyekről idén nemcsak a kerület honlapján, hanem egy erre a célra készült színes magazinban is megtalálhatnak minden információt.

HARASZTI GYULA (Városházi Híradó)